Ezzel a kérdéssel jelentetett meg videót a Gentleman’s Gazette, az egyik követendő, klasszikus férfiöltözködéssel foglalkozó oldal/csatorna. Ők különösen a klasszikus férfiöltözködéssel foglalkoznak, ami számukra az 1920–1965 közötti időszak öltözetét jelenti. Persze a mára adaptálva.
A történelem során a férfiöltözet viszonya a színekhez sokat változott. A reneszánsz vagy a barokk öltözködésben az arisztokraták igen színes ruhákat hordtak. A legszínesebben természetesen az uralkodók öltöztek. Ennek egyik oka, hogy a színt adó festékek nagyon drágák voltak. Egyes színek így csak a nagyon gazdagok számára voltak elérhetőek, gondoljunk a bíborra vagy a kékekre. A színek viselése így egyben magas társadalmi státuszt is jelentett. Az alacsonyabb társadalmi osztályok számára ezek a színek elérhetetlenek voltak (és egyes esetekben törvények is tiltották a viselését, ha véletlenül szereztek is volna ilyen színű ruhát).
 |
| I. Ferenc német-római császár (1745 – 1765) |
A szín már nem jelent különlegességet
Mára nem kell bíborcsigák százait / ezreit legyilkolni egy lila / bordó ruháért. A színezékeket laborban, kémiai úton állítják elő. Az egyik körülbelül olyan drága és munkaigényes, mint a másik. Ezzel viszont a színek már nem jelentenek társadalmi rangot, sem kiemelkedést. A ruha ma is státuszszimbólum, de nem a színe. Így a státuszt hajhászók számára a színek nem érdekesek.
A klasszikus férfiöltözet a vállalati egyenruhába vonult vissza
A puritanizmus a XIX. században elhozott egy olyan kort, amikor a színek eltűntek a klasszikus férfiöltözetekből. Maradt a fekete és a fehér. Mai napig a legformálisabb öltözet a frakk (white tie) csak ezzel a két színnel operál, csakúgy mint a szmoking (black tie). De a 20. század elején a középiskolákban elterjedt bocskai is alapvetően fekete-fehér színben volt jellemző (bár ennél többféle színben lehetséges).
A XX. század során a színekhez való viszony hullámzóan változott. A 60-as és 70-es években például kimondottan előtérbe kerültek a színek. Egyesek szerint túlságosan is. És mint a stílusban általában, ezek kikopnak, sőt az ellenkezőjükre váltanak. Így érkezünk el a mához, amikor színekből a férfiöltözködés meghatározó színei a szürke, a kék és a barna. Más meg nagyjából nem.
Nem véletlen, hogy egy öltönyben megjelenve a többiek azt gondolják rólad, hogy (1) a hivataltól jöttél, (2) állásinterjúra mész, vagy (3) színházba mész. Az első kettő nagyjából azt fedi le, hogy bizonyos szakmák még megkövetelik az irodai megjelenésben a klasszikus férfiöltözetet. Ellenben ez színében még inkább korlátozott: grafitszürke, tengerészkék, esetleg világosabb szürke és barna.
A színek nem részei az üzleti öltözködésnek. Lehetnének, nem tiltja semmi, de valahogy mégsem erre asszociálunk vele. Az üzleti öltözetnek megvan a maga státuszszimbóluma a megfelelő körökben. Akiknek tetszik ez a státusz, azok sajnos a színtelenségét is le fogják másolni.
 |
| Azért Gordon Gekko tudott színesen öltözni |
A Gentleman’s Gazette videója arra is kitér, hogy a politikusok mennyire nem hordanak színeket. Persze azért nem hordanak színeket, hogy ne lógjanak ki a „nép egyszerű gyermeke” imázsból. Ha hordanának, az már urizálás lenne. Nálunk a helyzet még rosszabb, mert nagyjából a poló+farmer kombináción túl már minden urizálás és így a politikusi viseletek általában borzalmasak (van pár kivétel).
Csak a ficsúrok hordanak színeket
A színes öltözetekkel kapcsolatban vannak negatív asszociációk. A színek és formák kavalkádja mindig is a dandik világa volt. Valahol ma is az. Pont ezért is van egy ellenérzés a színekkel kapcsolatban. A legtöbben nem szeretnék, ha dandiként gondolnának rá. Ez működhet öregedő színészeknek. Működhet pár divatikonnál. De a legtöbbünk nem ezt szeretné magáról mutatni. Mondjuk tiltakozhatok, hogy én nem vagyok az, attól még…
A színek nem férfiasak!
Bár a történelem felől nézve sok száz évig a férfiak viseltek inkább színeket, és a nők viseltek visszafogottabb ruhákat, ez a XIX. századra megváltozott. Sőt úgy 1950-től teljesen az ellenkezőjére fordult. Most a nők ruhatára a szivárvány minden színét tartalmazza, míg a férfiaké…. nem. Olyannyira nem, hogy egy színesebb öltözet kimondottan nem férfias jelzőket kap (pl. buzis). Ez nagyon sajnálatos! Vissza kell hódítani a színskálát és büszkén viselni. A klasszikus férfiöltözetnél nincs férfiasabb öltözet, a szín az egyéniséget és hangulatot fejezi ki.
 |
| A rózsaszín igenis férfias! (mondjuk a színeket nem vittem itt túlzásba) |
Valamiért szeretjük az egyszínű (monokromatikus) kinézetet
Hódít az egyszínű kinézet, azaz amikor minden ruhadarab lényegében azonos szinű vagy csak árnyalataiban más. Nem állítom, hogy nekem ne tetszene ez a kinézet. De ettől még más színekből is lehet monokromatikus kinézetet kihozni.
 |
| Az egyszínű lehet nagyon stílusos is, de nehezebb jól eltalálni, mint a színek kombinációját. Ez példa arra, amikor nagyon ott van az összeállítás. |
Itt a probléma nem is az, hogy ne lennének színek. Mert az egyszínű feketén vagy az egyszínű szürkén kívül is vannak öltözetek. A probléma, hogy nem színek vannak, csak egy szín.
Az egy színnel az a probléma, hogy egy jól összeválogatott egyszínű öltözet csak szettként működik. Vagy minden öltözeted egy külön szett, ami drága, vagy kénytelen leszel megtanulni színeket kombinálni.
Nem kell gondolkozni, ha csak fekete, fehér és szürke van a ruhatáradban
És itt jön el a fő oka, hogy miért ódzkodunk a színek alkalmazásától. Nem tudjuk, hogyan kéne használni őket. Nem tanította meg senki, nem látunk példákat, nincs honnan ihletet meríteni. Egy nő kimegy az utcára, belelapoz egy női magazinba és látni fog sokféle érdekes színkombinációt. Egy férfi jó, ha lát egy normális öltözetet, nemhogy még variációkat is egy témára.
A fekete, fehér és szürke elvileg akárhogy elegyíthető egymással és így nem foghatunk mellé. Azért külön megérne egy bejegyzést, hogy de nagyon is lehet szörnyű kombinációkat kihozni különböző feketékből…
A színekkel az a gond, hogy vegyíteni kell őket és nem biztos, hogy minden szín, minden másik színnel egyformán jól párosítható (lásd a díszzsebkendős bejegyzésemet például). Mondjuk nem árt tükörbe nézni elindulás előtt, de ez minden esetben ajánlatos.
Ajánlom Schiffer Miklós Színes könyv férfiaknak (és nőknek) című könyvét, aminek egyik felében férfiöltözeteket láthatunk különböző színben a nagyon elegánstól a lezserig, a másikban a női ruhatárral ismerkedhetünk.
Miért is koptatom ennyit a billentyűmet a színek okán? Azért, hogy például meggyőzzem az olvasókat, hogy nem biztos, hogy az első (és sokaknak egyetlen) öltönyünknek feketének kéne lennie. És mivel a következő hónapokban valamikor vennem kell a fiamnak egy öltönyt, ezen sokat fogok elmélkedni. Magamban és írásban is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése