Evolved Style / Stílusevolúció

Ma egy rózsaszín inghez egy bordó nyakkendőt vettem fel. Szerintem jól mentek egymáshoz, legalábbis színükben. A nyakkendő viszont vékony minden dimenziójában, így megkötve egy apró csomót kapok. A balra levő nyakkendőcsomó egy fél-Windsor. A fél-Windsorok alapvetően szélesebb, bár nem túl hosszú csomót adnak. Ez viszont nekem alapvetően aprónak tűnik. A csomók megfelelő méretéről itt filozofáltam korábban. Az lenne – szerintem – a megfelelő, ha a csomó legalább olyan hosszú, hogy a gallér végéig érjen és olyan széles, hogy kitöltse a gallér által szabadon hagyott részt. Így aztán délután újrakötöttem a nyakkendőt, hogy nagyobb legyen a csomó. Bevetettem a legnagyobb általam ismert csomót a Balthus-t. Mivel ritkán alkalmazom, bizony jó párszor meg kellett kötnöm, míg a hosszát eltaláltam a nyakkendő szárainak. De végül sikerült. A bal oldali kép az eredményt mutatja. Szerintem még mindig apró. Ez a nyakkendő finom selyemből van, de valahogy nincs "teste" és keskeny

Ugye hallottuk nagyanyáink intelmét, hogy sapka és sál az kell télvíz idején? Ráerősítek, hogy bizony sál az kell (a kalapról majd máskor írok, azzal még nem barátkoztam meg). A klasszikus férfi felsőruha az vagy a zakó (így 10°C felett elég tud lenni) vagy valamilyen kabát. Egy peacoat, egy autóskabát, egy ballonkabát vagy egy chesterfield (hogy a lezsertől a formálisig minden legyen a felsorolásban) közös formája, hogy elől a nyak alatt alapvetően nem véd. Ezért egy sállal védjük a nyakunkat és a mellkasunk szabadon levő részét. Az "egy szál zakós" hőmérséklet, ami így áprilisban azért már általános szokott lenni, a felsőtest nagyobb részét jól fedi és melegíti. Viszont a zakó gombolásától függően elég sok részt hagy szabadon a mellkasnál. Egy háromgombos zakónál ez a V alakú kihagyás kisebb, de a ma jellemzőbb kétgombosnál jelentősebb. Hidegben ezen részünk, a nyakkendő ellenére is, fázni tud. A kép amúgy februárban készült, amikor a mostani hőmérsékleteknél melegebbek

Ezzel a kérdéssel jelentetett meg videót a Gentleman’s Gazette, az egyik követendő, klasszikus férfiöltözködéssel foglalkozó oldal/csatorna. Ők különösen a klasszikus férfiöltözködéssel foglalkoznak, ami számukra az 1920–1965 közötti időszak öltözetét jelenti. Persze a mára adaptálva. A történelem során a férfiöltözet viszonya a színekhez sokat változott. A reneszánsz vagy a barokk öltözködésben az arisztokraták igen színes ruhákat hordtak. A legszínesebben természetesen az uralkodók öltöztek. Ennek egyik oka, hogy a színt adó festékek nagyon drágák voltak. Egyes színek így csak a nagyon gazdagok számára voltak elérhetőek, gondoljunk a bíborra vagy a kékekre. A színek viselése így egyben magas társadalmi státuszt is jelentett. Az alacsonyabb társadalmi osztályok számára ezek a színek elérhetetlenek voltak (és egyes esetekben törvények is tiltották a viselését, ha véletlenül szereztek is volna ilyen színű ruhát). I. Ferenc német-római császár ( 1745 – 1765 ) A szín már nem