Ma egy rózsaszín inghez egy bordó nyakkendőt vettem fel. Szerintem jól mentek egymáshoz, legalábbis színükben. A nyakkendő viszont vékony minden dimenziójában, így megkötve egy apró csomót kapok.
A balra levő nyakkendőcsomó egy fél-Windsor. A fél-Windsorok alapvetően szélesebb, bár nem túl hosszú csomót adnak. Ez viszont nekem alapvetően aprónak tűnik. A csomók megfelelő méretéről itt filozofáltam korábban. Az lenne – szerintem – a megfelelő, ha a csomó legalább olyan hosszú, hogy a gallér végéig érjen és olyan széles, hogy kitöltse a gallér által szabadon hagyott részt.
Így aztán délután újrakötöttem a nyakkendőt, hogy nagyobb legyen a csomó. Bevetettem a legnagyobb általam ismert csomót a Balthus-t. Mivel ritkán alkalmazom, bizony jó párszor meg kellett kötnöm, míg a hosszát eltaláltam a nyakkendő szárainak. De végül sikerült. A bal oldali kép az eredményt mutatja. Szerintem még mindig apró.
Ez a nyakkendő finom selyemből van, de valahogy nincs "teste" és keskeny is. Talán 6 cm széles. Nekem a 9–10 cm széles nyakkendők jönnének be inkább, de manapság a szélesebbek inkább csak 8 cm-esek és a 6 nagyon elterjedt.
 |
| Kócos magam a nap közepén |
A Balthus csomó tényleg nagy egy megfelelő nyakkendővel. Itt van egy példa Mads Mikkelsen prezentálásában.
Az öltözködés (lehet ezt stílusnak is nevezni, de aztán le leszek teremtve, hogy nekem olyan nincs) egy folyamatos kísérletezgetés. Színek, mintázatok, formák és anyagok kavalkádjáról szól. Nem minden áll jól mindennel. Van, hogy nem jön össze. Hiába van meg a szín és a minta, ha a forma nem jó.
Lehet tévedni. A kísérletek – a civil szakmámban még inkább – nem mindig a kívánt eredményt adják. De ebből is lehet tanulni. Holnap egy szétállóbb galléros inget szedek elő és egy vastag, széles nyakkendőt, hogy megmutathassam milyen is a Balthus csomó teljes nagyságában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése