A black tie egy öltözet előírás, ami a félformális / informális megnevezéssel is jelölnek. Legtöbbünk számára ez megtévesztő, hiszen ez az az öltözködési előírás, ami a legformálisabb, amit valaha viselünk. A formális a zsakett (nappal) vagy a frakk (este) lenne. Remélem a kedves olvasónak lesz lehetősége olyan eseményre mennie, ahol black tie előírás van (én borzalmasan sajnálom, de valahogy a természettudósokat ez elkerüli). A következőkben bemutatom a sok apróságot, amitől egy öltözet megfelel a black tie-nak. Valamint felhívom a figyelmet a buktatókra, amelyek elronthatják a kinézetet. Lehet, hogy ma már kevesen ismerik az előírásokat, de ha már pénz adunk ki egy szmokingért, akkor az tényleg legyen az és nem annak kinéző valami. Sajnos nagyon sok ilyen van a piacon, mert a ruhagyáraknak egyszerűbb a meglevő öltönyeiken egy kicsit módosítani, hogy azt szmokingként adják el. A black tie a nevéből eredően alapvetően fekete és fehér színekkel operál. A legtöbb ruhadarab fekete, ki
A címadás is direkt problémás. „Klasszikus”-nak művészetben az ókori görögre vagy rómaira hajazó, abból ihletet merítő művészeti alkotásokat (beleértve épületeket is) nevezzük. Azaz valami régi. Öltözködésben messze nem megyünk ennyire vissza, nem tógában járunk, sőt már a XIX. század ruháinak a jelentős része is maskarának tűnne, ha felvenném az utcára. A házak és szobrok lassabban változnak, mint az öltözködés. Szinte minden férfidivattal, férfiöltözködéssel foglalkozó gyakran visszatér ahhoz a kérdéshez, hogy a szívünknek oly fontos öltözködési szokások, ruhadarabok miért kopnak ki a világból, miért követik oly kevesen előírásait? A megfejtések sokrétűek. Nálunk szokás a szocializmus időszakát okolni érte, bár Nagyapámon mindig öltönyt láttam és aktív, felnőttkora alapvetően erre az időszakra esett. Bányamérnök volt. Minden nap lement a tárnákba megnézni az érckitermelést. Csodálatos, saját maga által csiszolt köves mandzsettagombokat örököltem tőle. Nem rendszerek és ideológ